Koordináták: é. sz. 48° 37′ 00″, k. h. 21° 00′ 00″
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szepsi (szlovákul Moldava nad Bodvou, németül Moldau) város Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. Kassától 26 km-re délnyugatra a Bódva két partján terül el az E 571-es, Rozsnyó irányába futó nemzetközi út mentén. Bodolló tartozik hozzá. Itt ér véget a Kassai-katlan és kezdődik a változatos Szlovák Karszt vidéke. A várost átszeli a 21. délkör. 2001-ben 9525 lakosából 4847 szlovák, 4158 magyar és 353 cigány volt. A lakosság aránya az utóbbi tíz évben fordult meg, 1991-ben még magyar többségű település volt.
Nevének eredete
Neve a tatárjárás után ide költöző német népesség szepességi eredetére utal. Az Árpád-korban Szekeresfalvának nevezték, mivel királyi szekeresek lakóhelye és lótenyészete volt itt.
Története
A települést a tatárjárás után a Szepességből ide költöző németek alapították. 1255-ben Scepusy néven említik először. Az Árpád-korban királyi szekeresek lakóhelye és lótenyészete volt itt. Templomát 1290-ben III. András király kiváltságlevelében már említik. A középkorban vára is volt, melyet 1449-ben Giskra huszitái építettek, de Hunyadi János még abban az évben elfoglalta és leromboltatta. Ezután a várost és a templomot is kőfallal erősítették meg. A 16. században Szepsi lakossága is református hitre tért, majd az ellenreformáció során nagy részük visszatért a katolikus vallásra. 1910-ben 2197 lakosából 2163 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott.
Egyházai
- Első említés a szepsi templomról és plébánosról 1290. december 21-én III. Endre király kiváltságlevelében szerepel. A 11. században István király rendelete kimondta, hogy minden 10 község építsen egy templomot. Valószínűleg Szepsi első temploma is ekkor épült. Ha igen, akkor ez lehetett az elődje annak a háromhajós, csúcsíves építménynek, melynek mára csak a szentélyemaradt meg. 1449-ben a husziták vereséget mérnek a magyar hadakra és elfoglalják a környéket. A várost és a 14. században épült templomot is kőfallal erősítették meg. 1646-ban a templom a reformátusok kezén volt. Az 1794-es tűzvészben leégett, majd sokáig elhagyatottan állt, miután országos gyűjtésből felújították. Ekkor látták el a 12 dór oszlopon nyugvó boltozattal. A belső teret is felújították, de azóta már többször is kicserélték. A templomban három oltár van, a főoltár a legrégibb, amely a szomolnokitemplomból származik. Tornyát is többször átépítették, de az utolsó nagy építkezés a második világháború után történt. Falán az ellenreformáció nagy alakjának Herkó János ferences szerzetesnek (Herkópáter) emléktáblája áll. A templomkertbe még az 1800-as években is temetkeztek, de már csak papi személyeket és nemeseket. Egyházi szempontból Szekeresfalva az egri püspökséghez, az abaújvári esperességhez tartozott. Szepsi jelenleg esperesi központ és a kassai püspökség alá tartozik. A Szentlélek tiszteletére felszentelt gótikus templom idegenforgalmi nevezetesség.
- A szepsi református egyház keletkezésének évét pontosan megállapítani nem tudjuk, de egy 1558-ból fennmaradt levél már bizonyítja létezését - templommal, lelkipásztorral, javakkal együtt. Ekkor a katolikus papon és két hívőn kívül az egész városprotestáns hiten volt. Az ellenreformáció idején többször gazdát cserélt a templom, de a Rákóczi szabadságharc leverése után 1711-ben végleg a katolikus egyházé maradt. A templom nélkül maradt hívek a temetőben építettek egy deszkatemplomot és folyamatosan kérvényezték a kőtemplom építését, amire az engedélyt 1772. július 6-án meg is kapták. 1773-ban felépült a templom, de csak fatoronnyal, ahogy azt az engedély kimondta. Az 1781-es türelmi rendelet értelmében már tornyot és kerítést is építhettek kőből. Tornya 1789-ben készült el, de egy éven belül ledőlt. Újraépítették, majd egy pár év múlva a nagy tűzvészben leégett, leszakadtak a harangok is. Ezután a második világháborúig sértetlenül állt, amikor a visszavonuló német hadsereg a tornyot felrobbantotta, tönkretéve ezzel a templombelsőt is. Az új rendszer a tornyot már nem engedte az eredeti magasságába visszaépíteni, és így a klasszicista stílusútemplom egy kicsit furcsa. Az utolsó felújítást követően egyedi faragott szószék és kiegészítők kerültek a templomba. A reformáció elterjedésétől kezdve az 1800-as évek második feléig a reformátusok mindig többségben voltak a városban, de később is jelentős helyet foglaltak el a város szellemi életében. Híres iskolájuk és énekkaruk volt. Jelenleg mintegy 1000 főre tehető Szepsiben a reformátusok száma, akik szinte kizárólag a magyar etnikumhoz tartoznak.
- Szepsi zsidóságáról csak az 1850-es évek után beszélhetünk, de évszázadokon keresztül jelen voltak a város gazdasági életében. A tokaji borkereskedelem nagy része az ő kezükön ment keresztül és a 17. századig az észak felé haladó kereskedelemnek Szepsi is szerves része volt. A ma már Szepsihez tartozó Bodollóban éltek azok a zsidó kereskedők, akiknek Szepsiben voltak üzletei, de a törvények értelmében, éjszakára el kellett hagyniuk a várost. II. József kalapos király megnyitotta előttük a szabad királyi városokat is és ekkor kezdődött a falvakról való tömeges betelepedésük a városokba. Szepsibe a zsidók csak 1848 után kezdenek bevándorolni Bodollóból. 1850 elején tette át székhelyét Szepsibe a Bodollói Izraelita Rabbinátus. A város északi részében megnyitották temetőjüket, amit később kőfallal és boltozatos bejáróval vettek körül. Utoljára az 1960-as évek végén temetkeztek ide. 1939-ben 211 zsidó élt a 2280 lakosú városban. Az utolsó szepsi főrabbi, Tannenbaum Mózes, 1925-ös palesztinai utazásáról könyvet írt, “Mózes utazásai címmel”. A hitleri törvények értelmében 1944 nyarán gettóba zárták a szepsi zsidóságot, és innen Kassára, majd az auschwitzi megsemmisítő táborba deportálták őket. Kevesen tudtak elbújni és kevesen is tértek vissza. Kb. 20-ra tehető a második világháború után hazakerült szepsi zsidók száma. Ezeknek nagy része az átélt borzalmak hatására kitelepült Izraelbe.
Nevezetességei
- A Szent Rókus kápolna az 1831-ben kirobbant kolerajárvány áldozatainak emlékére és szent Rókus tiszteletére építették a város északi részében a domboldalon. A járvány hat hét alatt 212 lakos halálát okozta. Az 1872-es járvány 34 áldozatot követelt. A kápolnában az áldozatok emlékére, minden évben szent Rókus ünnepén, búcsúi szentmisét szolgálnak.
- A Szojka-kapu székely kapu, az egyetlen műemlék, mely az 1795-ös tűzvészt átvészelte. A városban szinte minden leégett, csak a templomok falai maradtak meg, csodamód , kicsit megpörkölve de a kapu is megmaradt. A Latin felirat "égtem, égtem, de el nem égtem…" emlékeztet az eseményre. Másolata 1996-ban a református templom melletti parkban volt felállítva, egykori helyétől nem mesze, a Fő utca 33.sz ház előtt. Az eredeti kapu a Kelet Szlovákiai Múzeum udvarán található Kassán.
- A városi múzeum a régi kovácsműhely épületében lett elhelyezve a Fő utca 130. sz. alatt. A kőépület 1850 körül épült. Az első részében jellegzetes kovácsműhely van, amelyben nyitott tűzhely, és az eredeti kovács eszközök láthatók - (lókötő és etető hely). A műhely utáni három helység Szepsi gazdag céhjeire emlékeztetnek (csizmadia-, kalapos-,mézeskalácsos céh). A középső helység egy berendezett konyha a 19.sz. végén és a 20. sz. elején használt tárgyakkal. A hátsó helységben Szepsi vonatkozású festmények és fényképek láthatók. Az udvaron mezőgazdasági felszerelés, és egyéb érdekesség található.
- A katolikus plébánia klasszicista, kétemeletes épület, amelyet a Fő utca 108. sz. alatt találunk. A 18.sz. végén épült. A homlokzaton az első emelet szintjén, falmélyedésben láthatóNepomuki Szent János szobra. 1999-ben a plébánia homlokzata fel volt újítva, és ekkor került leleplezésre az a márványtábla is, melyen az utóbbi 700 év alatt Szepsiben szolgáló lelki atyák névsora található.
- A Városháza egyemeletes saroképület. Az óvárosban található. Négyszög alaprajzú, szecessziós épület a 20. század elejéről, amely mindig városházaként szolgált. A korabeli épületből eredeti a homlokzat és a lépcsőház esztergályozott tölgyfakorlátja. Az épület műemlékként van nyilvántartva.
- A bodollói római katolikus templom, Szepsi városrészében, Bodollóban található (3 km-nyire Szepsitől). A második világháború harcai e község területén is folytak és ekkor súlyosan megrongálódott a templom is, amelyet ezért lebontottak. Az utolsó istentiszteletet a régi templomban 1944. december 8-án tartották. 1991-ben a lakosok letették az új templom alapkövét az egykori helyén. A gyűjtésekből, jelentős külföldi támogatással és a város hozzájárulásával 1996. július 16-án a templomot felszentelték. A templom a kassai Michal Baník építész tervei alapján készült.
- A Szepsi Csombor Márton emléktábla a városi parkban található.
- A város fontos kulturális eseménye a Szepsi Napok, amit 1996 óta, és a Járási Dal- és Táncünnepély, amit 1954 óta évente rendeznek.
- A szepsi cseppkőbarlang majdnem 3 km-es hosszával Szlovákia 14. leghosszabb barlangja. Az ország legbonyolultabb természetes földalatti labirintusa. Nyilvánosság által nem látogatható.
Híres emberek
- Itt született 1595-ben Szepsi Csombor Márton utazó, aki az első magyar nyelvű útleírás az Europica Varietas szerzője. Ebben a műben az 1616-1619-es európai körútját írja le. Meglátogatta Lengyelországot, Dániát, Hollandiát, Angliát, Franciaországot. Német- és Csehországon keresztül tért haza. A könyv 1620-ban jelent meg Kassán, mikor az akkori kassai bíró Bocatius, Alvinczi Péter ajánlására alkalmazta Csombort, mint a Kassai Iskola rektorát. Később Varannóra került a Nyári családhoz, ahol Udvari schóla címmel megírta az első magyar erkölcstant, mint alapvető pedagógiai művet. A jeles szerzőt, Csombor Mártont, a Strassburgi Akadémia tagjává választották. Fiatalon halt meg pestisjárvány áldozataként, sírhelyét nem ismerjük, de az utókor őrzi emlékét.
- Itt született Szepsi Korótz György Bocskai István fejedelem írnoka, később tanár és prédikátor. Bocskai halála után folytatta tanulmányait. 1610-ben Marburgban, Heidelbergben ésOxfordban tanult. Tanárként tevékenykedett Göncön, Sárospatakon, Kassán, később prédikátor volt Tokajban. Korótzot a Nyári család szolgálatában Nagykállón érte a halál 1630-ban.
- Itt született 1576-ban Szepsi Laczkó Máté történész, költő. Az iskolát Szepsiben, majd Sárospatakon látogatta. 1606-tól Olaszliszkán, később Kassán tanár volt. Lórántffy Mihálysegítségével Wittenbergben folytatta tanulmányait 1608-ban, ahol felügyelő diákká válik az ottani magyar diákoknak. 1610-ben már tanított Erdőbényén. 1612-ben ismét folytatta tanulmányait Hanauban, 1614-ben visszatér Erdőbényére. Később Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György szolgálatába állt. Irodalmilag aktív volt, mint történész és költő. Ennek ellenére leghíresebb alkotása a tokaji aszú, amit elsőként neki sikerült elkészíteni, és először 1630-ban tálalta fel úrnője asztalára. Az aszú elkészítése máig az ő receptúrája alapján folyik. E fejedelmi ital feltalálója 1633. január 20-án halt meg Erdőbényén.
- Itt született 1874. július 8-án Gyenes Izsó hegedűművész.
- Itt született 1883-ban Hokky Károly politikus, országgyűlési képviselő.
- Itt született 1894. december 2-án Juhász (Schäffer) Árpád. Tanult Bécsben, Besztercebányán, Rozsnyón, Miskolcon. Mint újságíró tevékenykedett Szatmárnémetiben, Debrecenben, Miskolcon, Szegeden, Kolozsvárott és Budapesten. A Pesti Napló munkatársa volt. 1937–1938 között a kassai rádió magyar adásának szerkesztője.
- Itt született 1939. március 21-én Csáji Attila, református lelkész fiaként. Budapesten él. Világhírű képzőművész, alkotásainál főleg lézer technikát használ.
Külső hivatkozások